A Glamour magazin az egyik kedvenc témámról kérdezett ebben a hónapban- az írás és az olvasás gyógyító erejéről. A cikk alapkérdése, hogy a leggyakrabban előforduló krízishelyzetekben vajon segítségül hívhatjuk-e az írás és az olvasás erejét, valamint pontosan hogyan is tehetjük ezt meg? Mik azok a konkrét lépések, módszerek és technikák melyek segítségünkre lehetnek helyzetünk alaposabb megértése, átlátása kapcsán? Valamint melyik krízishelyzet esetén milyen konkrét könyv, film és írásgyakorlat nyújthat támogatást?

Nem kell messzebb mennünk, mint a könyvespolc!

A fenti kérdésre a válaszom egy határozott igen! Vagyis nemcsak, hogy megéri, de mindenképp ajánlott segítségül hívnunk az írás, olvasás erejét, ha egy számunkra nehéz helyzetből, esetleg krízishelyzetből szeretnénk kilábalni! Bizonyos élethelyzetekben, amikor kérdésekkel találjuk szemben magunkat, vagy elakadunk, nem kell tovább menni, mint a könyvespolcunk, vagy az íróasztalunk- itt laknak ugyanis a történetek. A saját narratívánk tesz minket azzá, akik vagyunk, mások történetei azonban hozzátesznek ehhez- új perspektívát adhatnak és segíthetnek a saját helyzetünk újra értelmezésben, elakadásaink feldolgozásában. Klienseimmel a saját témájukhoz igazodó irodalmi szövegekkel, valamint egyedi írásgyakorlatokkal dolgozunk ezeken a kérdéseken. Ebbe a folyamatba azonban otthon, egyedül is belevághatsz- ehhez nyújt szakszerű és könnyen követhető segítséget az alábbi cikk!

A tudatos olvasás ereje

Gondolom most mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: Hogyan vághatok bele ebbe a folyamatba egyedül? A megoldás itt van előttünk: a Kreatív napló módszertanában. Ez a módszer tökéletesen alkalmas arra, hogy akár csoportban, akár egymagad belevágj egy történetekkel, írással és kreatív alkotással kísért önismereti folyamatba, melynek az egyik alappillére a tudatos olvasás. 

A tudatos olvasás rengeteg előnnyel szolgálhat lelki életünk kapcsán, úgy mint az önreflexió és az önismeret javulása, az empátia, vagy az érzelmeink magasabb szintű detektálása. 

Olvasás közben a miénkhez hasonló helyzetekkel, érzésekkel és gondolatokkal találkozhatunk, így akár egyedül ülve a szobánkban is megtapasztalhatjuk a valahová tartozás, a közös megélés érzését. Azáltal, hogy egy másik ember szemszögén keresztül olvashatunk egy, a miénkhez hasonló életeseményről, vagy érzésvilágról, egészen máshogy tudunk ránézni a saját történetünkre is. Lehetőségünk van, eddig rejtve maradt dolgokat is meglátni benne, tisztulhat az érzelmi megélésünk, összerendeződhetnek a gondolataink. Ráadásul az irodalmi nyelv szavakat adhat ahhoz, amiről korábban úgy gondoltuk, lehetetlen szavakba önteni. 

A szereplők cselekedeteit nyomon követve ötleteket, inspirációkat kaphatunk bizonyos megoldási mintázatok létrehozásához, vagy éppen elvetéséhez. Vagyis a fotelunkban ülve „kipróbálhatunk” különféle reakciókat, viselkedési mintákat, belehelyezkedhetünk különféle nézőpontokba és eldönthetjük, melyik áll hozzánk a legközelebb. Ezek pedig felbecsülhetetlen segítségünkre lesznek, amikor szobánkból kilépünk a való életbe!

Ha az olvasási élményünket önreflektív írással egészítjük ki, a hatás megtöbbszöröződhet és kiegészülhet a saját válaszaink és megoldásaink megtalálásával, aktuális érzelmeink felismerésével, valamint egyéb fontos önismereti hozadékokkal.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az olvasás és az írás felér a külső, szakavatott segítséggel! Ha úgy érzed, elakadtál, vagy könnyebb lenne segítséggel, keress fel egy pszichológust, akivel akár egyéni, akár csoportos formában tovább tudsz dolgozni az olvasás, vagy írás közben felbukkant érzéseiden, gondolataidon.”

Elég krízishelyzetben foglalkoznunk a lelkünkkel, vagy ajánlott a megelőzés? Avagy a lelki immunrendszerünk működése

Lelki jóllétünk, hasonlóan fizikai állapotunkhoz, sok tényező összességétől függ. Mint ilyen, különféle módokon edzhető és tréningezhető- a nehézségek pedig ezáltal távoltarthatóbbak, vagy gyorsabb lefolyásúak lehetnek. Régóta tudjuk, hogy fizikai testünket nem szabad elhanyagolnunk és nem kifizetődő csak akkor foglalkozni vele, amikor már megbetegedtünk. A testedzést, az egészséges táplálkozást és a vitaminokat sokkal okosabb egészségünk és természetes védekező mechanizmusunk fenntartása érdekében használnunk. Ha így teszünk, bármilyen fertőzést is kapunk el, szervezetünk sokkal könnyebben megbirkózik majd vele.

Lelki egészségünk nagyban hasonlít a fizikaihoz: átlagos, hétköznapi helyzeteinkben dolgozzunk az önismeretünkön, mélyítsük kapcsolatainkat, tudatosítsuk helyzetünket, elakadásainkat, vágyainkat és céljainkat, valamint sajátítsunk el hatékony stresszkezelési módszereket. Lelki egészségünk megelőző, preventív funkcióját épp annyira jól lehet használni, mint fizikai testünk immunrendszerét! Fejlesszük hát pszichés ellenálló képességünket, így amikor nehéz időszakokat élünk át, krízishelyzettel találkozunk, erősebb alapra támaszkodhatunk és könnyebben birkózhatunk meg velük.

A cikkben ajánlott olvasmány és filmélményeket, valamint önismereti írásgyakorlatokat tehát szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szeretné lelki immunrendszerét fejleszteni. Nem kell megvárnunk a krízist, hogy elkezdjünk önmagunkon dolgozni!

De mi is az a krízis? Ismerjük meg a krízis fogalmát, fajtáit és azok jellemzőit. 

Krízis minden olyan érzelmileg megterhelő és kritikus állapotot, amely veszélyezteti az egyén lelki egyensúlyát. Fajtájától függően egy következő életszakaszba lépés, vagy váratlanul bekövetkező veszteség, esetleg trauma okozza. Jellemzője, hogy az érintett teljes érzelmi kapacitását leköti, megoldást azonban nehezen, vagy egyáltalán nem talál rá, melytől önmagát tehetetlennek, helyzetét kilátástalannak érzi, pszichés egyensúlyvesztés következik be. 

Gyerekkorunktól kezdve egészen időskorunkig minden egyes életszakasz váltáskor (pl.: serdülőkor, fiatal felnőttkor, felnőttkor, időskor) újabbnál újabb, úgynevezett normatív (vagy fejlődési) krízissel találjuk szemben magunkat. Erik Erikson elmélete szerint személyiségfejlődésünk előre meghatározott fokozatokon halad keresztül, melyek mindegyikéhez tartozik egy-egy megoldásra váró témakör. Az élethosszig tartó fejlődés lehetőségét ezeknek a kihívásoknak a megoldása adja a kezünkbe- amennyiben sikerrel járunk, olyan erősségekre tehetünk szert, melyek elkísérhetnek és támogathatnak minket a következő kihívások során. 

A krízisek második fajtája a nem normatív (vagy akcidentális) krízis, mely előre nem kiszámítható, néha hirtelen bekövetkező veszteséghez, vagy traumához köthető és bármely életszakaszban bekövetkezhet. Ezek tulajdonképpen érzelmileg veszélyes szituációk, ilyen például egy szakítás, vagy válás, haláleset, erőszak, betegség, vagy természeti katasztrófa. 

Jelen cikkünk a teljesség igénye nélkül, a párkapcsolatokat érintő nem normatív krízisekkel foglalkozik. Először kitérünk a megcsalásra, mint a párkapcsolatok egyik leggyakrabban előforduló traumatikus eseményére, majd megnézzük, milyen nehézségekkel találhatja szemben magát, aki a szakítás, vagy válás mellett dönt (pl.: elmagányosodás, vagy egyedülálló szülő szerepköre), végezetül pedig a gyászt, mint kiemelten traumatikus életeseményt járjuk körül. Bármelyik párkapcsolati krízis is mozgasson meg, bőven akad majd a cikkben témába vágó olvasni- és nézni való, valamint az önismereti munkát beindító írásgyakorlat. Cikkünknek nem célja egy részletes könyvajánló írása, mégis az említett témákra bemutatunk egy-egy remek olvasmányt.

1.- Megcsalás, mint krízishelyzet

Az első és talán leggyakrabban előforduló párkapcsolatokat érintő nem normatív krízis a megcsalás. A megcsalás útvesztőiben eligazodni néha sokkal nehezebb, mint először gondolnánk, de egy megfelelő könyv, vagy néhány egyszerű írásgyakorlat segítségével sokkal világosabban láthatunk. 

Szabó Magda: Az őz című könyve remek lehetőséget biztosít erre. Igazi mélységében ismerhetjük meg egy csaló és egy megcsalt viszonyát, így a hűtlenség olyan dimenzióira láthatunk rá, amire talán még soha korábban. Ha épp nincs idő olvasni, hangoskönyvben is elérhető!

Ha pedig olvasás vagy hangoskönyv helyett inkább néznénk valamit a témában, A viszony (The Affair) című 2014-es drámasorozatot ajánlom. Ahogy a címe is mutatja egy viszony történetét járja körül, mely egy aprócska félrelépésként indult és hosszú évekig tartó bonyodalommá nőtte ki magát.

A könyv olvasása vagy a film nézése közben elgondolkodhatunk a hűség és hűtlenség fogalmán, később pedig egyszerű kérdések mentén papírra vethetjük gondolatainkat. Ilyen kérdés lehet például, hogy mi érintett meg leginkább a történetekben? Vagy hogy mi vajon hogyan cselekednénk egy ilyen helyzetben?! Hol húznánk meg a határt? Garantáltan beszippant majd mind a két történet, de a felismeréseink lejegyzetelésével valódi önismereti hozadékra tehetünk szert mindkét esetben.

2.- Magány, szakítás, válás

A második, párkapcsolatokat érintő nem normatív krízis a szakítás, vagy válás következményeként bekövetkező elmagányosodás. Két nagyszerű kortárs regényt ajánlok a témában- mely jellemzőt azért tartok fontosnak kiemelni, mert a magányosság megítélése és egyéni megélése nagyon sokat változott az elmúlt pár év során. Praxisomban azt tapasztalom, hogy egyre több hozzám forduló küzd a magányosság érzésével, párkapcsolati elhidegüléssel. Olyan, mintha a világjárvány ezt a problémát itt hagyta volna maradványtünetként, az erről való nyílt beszéd és a megoldások keresése azonban azóta nehezített terepen mozog. 

A magány feloldása felé vezető út első lépése lehet, ha egy kortársunk (még akkoris, ha nem ismerjük személyesen) hangosan ki meri mondani azokat az érzéseket és gondolatokat, melyeket mi magunk talán nem tudunk, vagy merünk megfogalmazni.  Ahogy korábban már említettem, az irodalom különféle élethelyzetekben máshogy és máshogy tud segítő kezet nyújtani. A magányosság témakörében azt tapasztalom, hogy leginkább a felismerésben és a megfogalmazásban támaszkodhatunk rá. Azok a gondolatok és érzések, melyek a hősöket őrlik, lehet, hogy ismerősek lesznek számunkra. De az is lehet, hogy épp ellenkezőleg: abból jövünk rá, hogy mit is érzünk, hogy megélésünk szöges ellentéte az ott olvasottaknak. 

Dolly Alderton Jó alapanyag című könyvét első sorban éppen a szókimondása és közvetlen stílusa miatt ajánlom. Enyhülést hozhat, ha másokkal osztozunk a nehéz érzéseinken, támaszt nyújthat, ha nyomon követhetjük egy hős küzdelmes útját. Főleg, ha ez a főhős (és ez a másik oka, hogy ezt a regényt említem) egy férfi. Igen, a műben kivételesen egy férfi szemszögéből nézhetünk végig egy szakítást és azt követő magányos időszakot- az ehhez társuló érzéseket, valamint a néha elbénázott, néha pedig annál zseniálisabb reakciókat. Ezt a friss szemléletű regényt mindkét nemnek ajánlom elolvasásra, mert azt gondolom, hogy jócskán tanulhatunk belőle magunkról, egymásról, a férfiakról és a nőkről, valamint segítségével rengeteg kérdést és választ fogalmazhatunk meg a saját magányosságunk kapcsán.

A másik regény már előre mutat egy következő témánkra, a gyászra. Mikki Brammer: Minden, amit megbántam című regényében hősünk a teljes magányt választja életformájának, mely a folyton pezsgő New York forgatagában még inkább szélsőséges életstílusnak mutatkozik. Az olvasás által gyakran olyan világokat ismerhetünk meg, melyben élni soha nem lesz szerencsénk- vagy szerencsére soha nem kényszerülünk rá. De akár írásban, akár gondolatban összevetve a saját életünkkel mégis messzemenő következtetéseket és tanulságokat vonhatunk le belőle. A regény persze ennél sokkal összetettebb és mélyebb témákat is érint, többek között a gyász, szerelem, baráti kapcsolatok, bizalom kérdéskörét.”

3.- Az egyedülálló szülővé válni- mint krízishelyzet

A harmadik, párkapcsolatokat érintő nem normatív krízis az egyedülálló szülővé válás. Ehhez a témához egy mélyebb rétegeket megmozgató könyvet és egy könnyed sorozatot hoztam, hogy mindenki tudjon saját vérmérséklete, aktuális állapota és szükségletei szerint választani. 

Halász Rita: Mély levegő című könyvében egy kétgyermekes édesanya útját követhetjük nyomon attól a pillanattól kezdve, ahogy gyerekeivel elköltözik bántalmazó férjétől saját édesapjához. A főhős belső monológjába kapcsolódunk be, ezáltal legmélyebb lelki vívódásainak és bizonytalanságának lehetünk tanúi. Az egyedülálló szülőséget még bonyolultabbá és rétegzettebbé teszi néhány olyan nehezítő körülmény, mint a bántalmazó kapcsolat, mérgező házasság, nemet mondás és határhúzási nehézségek, feleség-anya-lány szerepek közti lavírozás, valamint függőségek és kábítószer.

Írásgyakorlatként átgondolhatjuk, hogy miket tanulhatunk hősünktől, mik azok a tulajdonságok, megküzdési mintázatok, melyeket szeretnénk saját eszköztárunkba beépíteni. Valamint, hogy mik azok a próbálkozások, amikkel megelégszünk, ha a regény lapjain olvasunk róla és mi magunk nem szeretnénk kipróbálni. Ettől a néha rossz, néha pedig érzékenyen jó döntést hozó főhőstől talán többet kaphatunk, mint elsőre gondolnánk. 

A másik mű egy sokkal könnyedebb, elsőre talán felszínes vígjátéknak tűnő sorozat. Sokunk kedvence, a Gilmore girls, vagy magyarul a Szívek szállodája szintén egy egyedülálló anyát mutat be, aki 16 évesen teherbe esését követően elköltözött gazdag szüleitől, hogy saját lábára állva legjobb barátjaként nevelje fel lányát. A sorozat érdekessége, hogy hosszú éveket ölel fel, ezáltal nem egy pillanatképet látunk csak anya és lánya életéből, hanem különféle életkorokhoz köthető szituációknak, vagyis kő kemény kihívásoknak és persze szép pillanatoknak is tanúi lehetünk. A főhős egy végletekig pozitív életszemléletű örök túlélő, aki humorral, kifogyhatatlan kávé adagokkal és igaz baráti kapcsolódásokkal védekezik az egyedüllét ellen.

A sok nevetés közben talán észre sem vesszük, de már önmagunkon gondolkodunk: Vajon én hogyan oldottam volna meg ezt, vagy a szituációt? Vajon én mit tettem volna a helyében 16 évesen? Írjunk listát: ezt és ezt és ezt szívesen eltanulnám tőle a gyereknevelés, az életvezetés, a baráti kapcsolatok ápolása, vagy az élethez való pozitív hozzáállás terén. Vidám, de sokatmondó listák születhetnek így!”

4.- A gyász és annak feldolgozása

A gyász, a cikkünk során érintett negyedik, nagyon sokrétű és összetett krízishelyzet. Ebben a témában egy könyvet, egy filmet és néhány otthon is elvégezhető írásgyakorlatot ajánlok. 

Mikki Brammer: Minden, amit megbántam című regényéről már beszéltem korábban, a gyásszal ugyanis gyakran karöltve jár korábbi témánk, a magány is. A könyv főhőse egy hölgy, aki gyermekkorától fogva a megszokottól eltérő gyakorisággal találkozik az elmúlással. A regény erős felütéséből megtudhatjuk, hogy mindössze öt éves volt, amikor először testközelből látott meghalni valakit, később pedig a szüleit és az őt felnevelő nagyapját is elveszítette. Az ő megküzdési mechanizmusa egészen rendhagyó, hiszen haláldúla lesz belőle és életét annak szenteli, hogy számára idegen embereket kísér és támogat az utolsó útjukon- jelentsen ez utolsó heteket, napokat, vagy órákat. 

A könyv címe (Minden, amit megbántam) munkája során szerzett tapasztalataira utal, hiszen ezekben az utolsó beszélgetésekben szinte minden esetben szóba kerül, hogy ki mit bánt meg élete során. Hősünk hivatásából adódóan magától értetődő és természetes stílusban beszél a halálról és elengedésről, mégis bogarat ültet az olvasó fejébe. Vajon, ha én lennék abban a helyzetben, mit bánnék meg, hogy megtettem, vagy éppen nem tettem meg életem során? Vajon ahhoz, hogy ne kelljen megbánnom semmit, min tudnék még most változtatni? 

Éppen ezért a könyv nemcsak azoknak ajánlott, akik a halál, a gyász, vagy az elengedés témájával szeretnének foglalkozni, hanem azoknak is, akik a pozitív változás reményében számvetést szeretnének készíteni életükről. Vagyis mindenkinek, aki nyitott arra, hogy tudatosabban élje mindennapjait és elgondolkodjon, vajon mit is kellene változtatnia, akár már ma. 

Szokásomtól eltérően film gyanánt nem egy kortárs feldolgozást hoztam, hanem egy 1970-es filmet, a Love story című romantikus drámát. Nem spoilerezek, amikor a gyász téma alatt említem ezt a történetet, hiszen a film ikonikussá vált nyitó mondatai a következők: „Mit lehet mondani egy 25 éves lányról aki meghalt? Hogy gyönyörű volt és okos? Hogy szerette Mozartot és Bachot? És a Beatlest? És engem?” A téma tehát életünk szerelmének fiatalon való elvesztése és a gyász kisebb nagyobb sikerrel való átvészelése. A hangulat borzasztóan szomorú, szívet facsaróan fajdalmas.

Éppen ezért jelen filmajánlóm nem aktuálisan gyászoló embereknek szól. A cikk elején említett lelki immunrendszerünk erősítésére, a gyásszal, elmúlással, jelen kapcsolatinkkal összefüggő gondolataink rendezésére és értékrendünk revidiálására, átgondolására alkalmas a film. Idővel, amikor a minket ért gyász legfájdalmasabb és gyötrelmesebb fázisain túl vagyunk és némi megnyugvást leltünk, már beiktatható a megnézése.

Gyógyító írás – Traumafeldolgozás írás által! 

Végezetül a Gyógyító írás, James Pennebaker szociálpszichológus professzor által kifejezetten a traumafeldolgozáshoz kifejlesztett új módszertanát szeretném figyelmetekbe ajánlani. Elmélete és kutatásai is bizonyítják, hogy a nehéz, vagy akár traumatikus élményeket kiírva magunkból, előre mozdulhat annak feldolgozása, mely feldolgozásnak jótékony hatásai elég rövid időn belül testi és lelki síkon is megmutatkozhatnak. Vizsgálatok bizonyították, hogy azoknál, akik az érzelemkifejező írásként is emlegetett módszert alkalmazták, csökkent a szorongás, javultak az emberi kapcsolataik és az immunműködésük, mely hatására ritkábban vettek igénybe orvosi szolgáltatásokat, összességében pedig boldogabbnak érezték magukat. Az ilyen önismereti és önfejlesztő célú írásnak nem a minősége, vagy az szépirodalmi mélysége számít, hanem az írott szó segítségével történő struktúrába rendezés és feldolgozás. 

Akár konkrét traumánk feldolgozásához a gyógyító írás technikáját, akár életszínvonalunk javítása céljából egyéb írásterápiás módszereket szeretnénk kipróbálni- keressünk egy számunkra szimpatikus szakembert és módszertant és iratkozzunk be a csoportjára. Így biztonságos környezetben és szakavatott segítővel élvezhetjük is az írás jótékony hatását.”

A krízishelyzetek pozitív kimenetele

A krízishelyzetek kapcsán fontos kiemelnünk, hogy amellett, hogy érzelmileg és mentálisan is megterhelő életeseményeket jelölnek, magukban hordozzák a fejlődés lehetőségét is. Kimenetelük tehát kettős lehet: amennyiben tudatosan, valamint megfelelő színvonalon és minőségben küzdünk meg velük, gyarapszunk, fejlődünk, végezetül pedig tovább lépünk. Amennyiben azonban problémamegoldási mintázataink kudarcot vallanak és a felborult egyensúlyi állapotot képtelen vagyunk helyre állítani, a helyzet akár krónikussá is válhat. Ez kilátástalanság, beragadtság érzéshez vezethet, mely káros, vagy önpusztító viselkedésformákkal párosulva hosszútávú negatív következményekkel járhat. 

Két dolgot is tehetünk annak érdekben, hogy kríziseinket a korábban említett pozitív kimenetellel zárjuk. Az egyik a korábban már említett lelki immunkrendszerünk edzése, vagyis a krízisektől mentes, normál hétköznapok során fejlesztjük önismeretünket, hatékony stresszkezelési módszereket sajátítunk el, valamint bővítjük megküzdési stratégiáink tárházát. Pszichés ellenálló képességünket fejleszthetjük egyéni, vagy csoportos terápiás keretek közt, tudatosítás útján például coaching eszközök segítségével, de mint cikkünk erre rávilágított, egyéb kiegészítő technikák is hasznosnak bizonyulhatnak, mint például a tudatos olvasás, vagy a reflektív írás. 

A másik dolog, amit tehetünk, már a krízisállapotban válik időszerűvé. Amennyiben túl nehéznek érzünk egy krízishelyzetet és az eddigi megküzdési módszereink nem válnak be, újakat pedig bármilyen oknál fogva nem tudunk mozgósítani, mindenképp kérjünk szakszerű segítséget!

Ne feledjük, sok esetben nem tudjuk pontosan megfogalmazni mi is a bajunk, csak azt érezzük, hogy segítségre van szükségünk. Ha pedig jobban megismernéd Alízt, ITT megteheted.