Megjött a kedved egy biblioterápia csoportfolyamathoz, de szeretnéd tudni, hogy milyen elvárásaid és reményeid lehetnek vele kapcsolatban? Nem vagy egyedül ezekkel a kérdésekkel, éppen ezért szeretném tisztázni, hogy mik számítanak reális elvárásnak és mik pedig nem, egy biblioterápiás folyamatban. Mivel eddig mindig abból az irányból közelítettem, hogy milyen reményeink lehetnek és mi minden történhet velünk egy csoportterápia során, most a másik irányból szeretném megvilágítani a témát. Vagyis arról fogok írni, hogy mi az az 5 dolog, amit NE várj el egy fejlesztő biblioterápia folyamatban vagy éppen egy biblioterapeuta, vagy irodalomterapeuta viselkedése kapcsán, mert ha ezekkel az elvárásokkal érkezel a csoportba, bizony csalódni fogsz. Ezt pedig jobb elkerülni. 

1.- A terapeuta teljes figyelme

Azért került első helyre ez a mondat, mert ezzel a fajta igénnyel találkozom leggyakrabban. Ezért is jó, hogy beszélünk erről a témáról és le tudom írni, hogy pontosan hogyan is kell elképzelni egy csoporthelyzetet. 

Az első és legfontosabb dolog, hogy ha te egy biblioterápia csoportfolyamatra jelentkeztél, akkor egy csoportterápiás folyamatra szerződtél le. Ez azt jelenti, hogy nem egyéniben jársz a terapeutához. Sok helyen beszélek arról, hogy mennyire szeretek egyéniben dolgozni. Ilyenkor a figyelmem osztatlan és 50 percen keresztül kizárólag egy ember részesül belőle. Az ő gondolatmenetét követem, az ő igényeire szabom a lépéseket, az ő kérdéseit járjuk körül. Ha pedig kifárad egy téma, vagy másfelé indul az illető érdeklődése, az egész folyamat más irányt vesz. Amikor új ötlete van, megvizsgáljuk és együtt örülünk neki, amikor pedig elfárad, vagy lankad a figyelme együtt találjuk, ki, vajon mi lehet az oka és mit kezdjünk vele.

Ez nagyon jól hangzik, ugye? Egy ilyen osztatlan és szupportív figyelem nagyon sokat ki tud hozni a kliensekből és nagyon erőteljesen pozitív irányú elmozdulásokat eredményezhet. Nem véletlen hát, hogy az emberek többsége ezt az energiát szeretné megkapni egy terapeutától. Gyakran még olyan esetekben is, ha nincs is tudatában. Amiről most beszélünk azonban egy csoportos helyzet. A csoportos helyzetek sajátja, hogy mindenki figyelme megoszlik, a biblioterapeuta figyelme és energiája is és ez így természetes. Képzeljük el, ha egy 10fős csoportban mindenki azzal a (rejtett, vagy nyílt) igénnyel érkezne, hogy egy egyéni terápia intenzitású beszélgetést szeretne folytatni a terapeutával. Az lenne ám csak maga a káosz, nemde?   

Ha olvastál már tőlem néhány cikket, akkor nagyjából már el tudod képzelni, hogy mennyire komplex egy terápiás folyamat, esetenként akár egyetlen terápiás alkalom összerakása is. Mennyi mindent kell figyelembe venni, majd a helyszínen pedig mennyi mindenben következhet be változás. Ha esetleg nem olvastad még az erről szóló cikkemet, akkor ITT megteheted.

Ezt azért mondom, mert az irodalomterapeutának egy csoporthelyzetben nem csak a tagok megosztásaira kell figyelnie. Ő tartja kézben az idői dimenziót, figyel oda az esetlegesen felmerülő nehéz helyzetekre (sziasztok zoom meeting problémák), oldja meg a megoldásra váró szituációkat, dönt a művek és a gyakorlatok sorrendjéről és sorsáról, miközben pedig figyeli a csoportdinamikát. Félreértés ne essék! Én ezt a megosztott figyelmet nagyon élvezem, de nem véletlenül ez a neve… Hiszen egyetlen biblioterapeuta sem tud egyetlen emberre vagy helyzetre koncentrálni egy egész csoportalkalom erejéig.  

Amennyiben úgy érzed, hogy privát figyelmet szeretnél egy terapeutától kapni és kifejezetten a saját tempódban, a saját témáidon dolgozni, akkor azt javaslom, hogy keress fel egy egyéni terápiát. Minden más esetben pedig fogadd el, hogy egy csoportterápia során a biblioterapeuta figyelme meg fog oszlani a csoporttagok és a csoporttal kapcsolatos egyéb ügyek közt.

2.- Belerakott energia nélkül is működik

Biztosan ismeritek ezt a hozzáállást, amikor bizonyos emberek azt hiszik, hogy mi pszichológusok valamiféle szerelők vagyunk, aki majd megszereli, vagy megjavítja őket. Két sebből vérzik ez a hozzáállás. Az egyik, hogy nem vagyok szerelő és semmit sem fogok a klienseimmel „csinálni”. Minden „megcsinálást” nekik kell beleadni a folyamatokba. A másik, hogy a kliensem pedig nem egy passzív elszenvedője lesz a folyamatnak, hanem aktív alakítója. Vagyis attól még mert rászánja az ember ez időt és a pénzt, nem oldódnak meg maguktól, vagy a szerelő közbenjárásától a dolgok. 

Pontosan annyit fogsz tudni kivenni a folyamat végén, mint amennyit magad is beleraktál. Ha a játszma szélén maradsz és a kispadról figyeled a történéseket, akkor nem lesz túl sok esélyed gólt rúgni. Vesd bele magad, add bele a lelkesedésedet, az erődet és az akaratodat. Ha így teszel, megvan az esélyed bármilyen mértékű és mélységű változásra az életed bármely területén a terápia segítségével.

3.- Konkrét tanácsok és válaszok

A konkrétumok kézhez kapása szintén egy nagyon elterjedt igény mind csoportos, mind egyéni keretek közt. Gyakran találkozom azzal a meggyőződéssel, hogy „ha most végig csinálom ezt a folyamatot, a végén majd kiköpi a rendszer a megoldást.” 

Az a jóhírem van, hogy ez nem így működik. Azért mondom, hogy jó hír, mert én nemigazán szeretnék egy olyan világban élni, ahol megmásíthatatlan döntések születnek a fejünk fölött. Vagy ahol úgy működünk, mint egy italautomata… Tehát ez csak annak rosszhír, aki ilyen elvárással van jelen a folyamatban. 

Az önismereti úton nem azért haladunk, hogy naprakész, becsomagolt válaszok pottyanjanak az ölünkbe. Felismeréseket kaphatunk magunkkal kapcsolatban, jobban ráláthatunk a miértjeinkre, megérthetjük a mögöttes okokat, a reakcióinkat. Visszajelzéseket kaphatunk a többi csoporttagtól, ami szintén adhat egy löketet a saját magunk jobb megértése kapcsán. De ahogy hallod, ezek nem konkrétumok, nem kérdésekre megfogalmazott válaszok és útmutatások. A válaszokat nekünk magunknak kell megtalálnunk, a döntéseket meghoznunk és az útmutatásokat is önmagunknak kell legyártanunk. 

De hidd el, nincs is annál nagyszerűbb pillanat, amikor egy kliens arról számol be, hogy már jobban érti a saját működésmódját és ennek talaján jobb döntéseket hoz, vagy boldogabb, esetleg közelebb érzi magát a Legjobbénjéhez! Mivel ez a tudás örökre vele marad- szerintem ez sokkal jobb deal, mintha egyetlen kérdésére kapott volna egy választ. 

4.- Egy biblioterápiás folyamat egyszerű és kényelmes

Valamiért a terápiás helyzethez tapad az a gondolat, hogy az egy kellemes kis utazás, amikor minden szép, fényes és pihepuha, mi pedig végig kacagjuk az egészet. 

Hú, de illúzióromboló vagyok ebben a cikkben, de ezen a ponton is el foglak keseríteni, ha eddig te is ezt hitted egy önismereti útról! Ugyanis nem így van. Néha kifejezetten nehéz és mély érzésekkel, esetenként egyáltalán nem várt hangulatokkal, emlékekkel és tényekkel találkozhatunk. Mindez teljesen természetes része a terápiás folyamatnak mind egyéni, mind csoportos szinten. 

De ugyanúgy, ahogy az eddigiektől, ettől sem kell megijedni! Egy jól kiképzett biblioterapeuta, vagy irodalomterapeuta kezében jó kezekben vagyunk. Ha hajlamosak vagyunk a mély érzelmek megélésére és úgy nagyobb biztonságban éreznénk magunkat, akkor válasszunk pszichológus alapvégzettségű irodalomterapeutát. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy biztos, megtartó kézben érezzük magunkat, ahol biztonsággal előhozhatunk akár mély megéléseket is a folyamat során. 

A mély dolgoktól pedig ne féljünk. Mindez azt jelenti, hogy képesek vagyunk egészséges, mély érzésekre és azt is láthatjuk belőle, hogy elindult a belső munka. Az önismeret ugyanis nem azt jelenti, hogy megszűrjük a dolgokat és csak a rózsaszínűeket pakoljuk egy sorba, majd megtapsoljuk őket! Lesznek ott bizony mindenféle színű dolgok, esetenként még akár teljesen feketék is. Sőt! Az is előfordulhat, hogy sem a színe, sem az alakja nem tetszik majd azoknak a dolgoknak, amik felszínre kerülnek.

De ne csüggedjünk, hiszen ez is mi vagyunk. A fejlesztő biblioterápia pedig éppen megfelelő helyszín ahhoz, hogy ezekből a kis darabkákból (amik közt igenis lesznek cuki, kedves, rózsaszín, pozitív és jóillatú darabkák is!) összerakjuk magunkat. Hiszen erről szól az önismeret. Nem mindig egyszerű és kényelmes, de hát az ember ha egyszerű és kényelmes dolgot akar, nyaralni megy a Balatonhoz, nem pedig befizet egy fejlesztő biblioterápia csoportfolyamatra, nemde? 

5.- A problémák gyors és teljes megoldása

Végül beszéljünk egy kicsit arról, hogy a biblioterápia, vagy bármiféle csoportterápia, nem ígér gyors megoldásokat. Néha sokkal lassabban haladunk majd, mint szeretnénk.

Lehetnek persze szárnyalóan gyors időszakok és aktív megélések azzal kapcsolatban, hogy előre lendült az ügyünk. Ezeknek nagyon lehet és kell is örülni természetesen! Csak ne ez legyen a mérce. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz. A lelkünk dolgozik ezerrel, mindent belead- semmivel sem fog tudni jobban dolgozni, ha elégedetlenkedünk, vagy hajcsárkodunk vele. Sőt! Az önszeretet egy fontos pontja a Legjobbén szellemiségének- nem véletlenül. Akár egyéni, akár csoportterápiába kezdünk, nagyon fontos, hogy szeretettel és maximális elfogadással forduljunk önmagunk és a saját tempónk felé. Szükségünk lesz rá! Ezért ha azt érzed, hogy még fejlődnöd kell ebben, helyezz rá hangsúlyt- olvass utána, gyere el egy ezzel foglalkozó csoportba, vagy végezz el egy írásterápiás tanfolyamot, ahol az önszeretet a témánk. Nem fogod megbánni. 

De térjünk vissza a biblioterápia csoportra. Csoportterápia során a társak jelenléte gyakran jó támogatást tud nyújtani ebben a témában. Azáltal, hogy mások a miénktől eltérő élethelyzeteit látjuk és annak is tanúi vagyunk, hogy az ő helyzetük sem oldódik meg egyik pillanatról a másikra, talán mi is könnyebben fel tudunk venni egy megfelelő mindsetet. Ünnepelhetjük, hogy belevágtunk, hogy elindultunk az úton és hogy nagyon jó irányba haladunk. Mindez már önmagában igazán ünneplésre való! 

De ne feledjük ennek a pontnak a másik részét sem- a „teljes megoldás” kifejezést. Bár egy csoportterápia nagyon hasznos és sok előnyünk származik belőle, gyakran megesik, hogy a témánkkal tovább fogjuk folytatni a munkát. Felkeresünk egy egyéni terápiát, vagy idővel belekezdünk egy másik fejlesztő biblioterápia folyamatba. Bárhogyan is legyen, azt kell szem előtt tartanunk, amit az imént már érintettünk: végre elindultunk az önmagunk felé vezető úton és ez magában hatalmas sikerélmény. 

Emlékszel még a Bedazzled című 2000-es filmre Brendan Fraser és Elizabeth Hurley szereplésével?  Akkor érted, hogy mire utalok, amikor azt mondom, hogy az azonnali, instant megoldásokat hagyjuk meg az ördögnek, mert csak rosszul járhatunk velük. Ha nem, nézd meg a filmet egy fáradt estén, amikor valami nagyon egyszerűre vágysz! Erőt, kitartást és jókedvet kívánok mindenkinek a saját önismereti útjához. Ha pedig úgy érzed, hogy engem szeretnél kísérődül választani ezen az úton, akkor nézz körül az induló csoportjaim között. Nagy szeretettel látlak majd, még akkor is, ha megoszlik majd a figyelmem a csoporttagok közt ☺

Ha szívesen hallanád Alíz hangját, hallgasd meg, hogy mit gondol az önismeret életünkben betöltött szerepéről a Nők az úton erről szóló adásában!